Bastarhymes!

Ezt így rögtön az elején. A hangulat a tetőfokára hágott itthon, Zsolt 23 óra körül úgy döntött meggyújt egy-két illatos gyertyát. Na igen, meg akar hódítani. *-* Jocót eltettük aludni, úgyis korán fel akarja majd b***ni az idegeimet, mert nyolc körül kel, én pedig ezt nem tervezem. A héten többször is jártam Ázsiában (WOW), hol bambusszal, hol a fiúkkal. Jelentem, sikerrel bevásároltam, már mindenkinek megvan az ajándéka, én is kaptam egy jó kis kimerültséget, nem vagyok hozzászokva, hogy napi 3-4 órát mászkálok. Jövő héten kedden vagy szerdán térek haza karácsonyozni a családhoz, addig is pedig folytatom amit a hétvégén elkezdtem: sokat kockulok. Elképeszetően sokat.

Ma sütöttük babbal mézeskalácsot! Jelentem finom lett, bár az alja kicsit sötétebb árnyalatot vett fel, mint a többi része, de finom, ropogós :D Teljesen karácsonyi hangulatom lett volna, ha nem azt láttam volna, hogy kicsit elege van ebből a sütögetésből, de azért jól elmókáztunk :P

Karácsony után szilveszter, kicsit már izgibb téma? Úgy néz ki Agárdon fogunk ünnepelni, Zsolt unokatesójáéknál. Imént említett lakótársam kijelentette, ő nem fog éjfélkor fiúval csókolózni (nemtom miért hitte, hogy kell :D), ezért fog majd magának egy pontyot, és ő bizony azt kapja le. HÁT NEM ARANYOS?

Ezt is megéltük. Vidámparkba mentünk. Én. Tériszony, a pörgést nem bírom, frászt kapok az elavult szerkezetektől. Szóval jah. :D Jelenleg úgy tűnik, hogy a közeljövőben nem fogom tiszteletemet tenni ott újból. Büszke vagyok magamra, legyőztem a félelmeimet, de azért nem mindet. :P Nézzük abc sorrendben, miken voltam:

Barlangvasút: Egész félelmetes volt. Az eredeti tervek szerint a János vitéz történetét hallhatjuk/láthatjuk, de szerintem aki ebből rájön, hogy az miről is szól, az egy zseni. ^^,

Dodgem: Gondolom senkinek sem ismeretlen. Szerencsére kisebbséggel teli kört fogtunk ki, akik előszeretettel mentek jó szokásukhoz híven 1 emberre 5-en. Ettől függetlenül ez is jó volt.

Tréfás dzsungel: Kiskocsiba be, utakon végig. Semmi különös, leszámítva, hogy vuvva ettől félt a legjobban :DD

Elvarázsolt kastély és hordó: Iszonyat félelmetes! NEEEEEEEEEEEM. A kényelmes fotelek az elején egész jók voltak, ott el is időztünk egy keveset :DD A végén a hordó-t csak Zsolt és én vállaltuk be. Ő kemény volt, megpróbálta kitámasztani magát és átfordulni, majdnem sikerült is neki, én csak gyáván átrohantam. :D

Focirex: No comment. :D

Hip-hop: Az összes közül ez volt a legjobb :D Sajnos olyan sokat nevettem rajta, hogy a torkom iszonyat megfájdult :( Ennyi hátránya van csupán.

Hullámvasút: 1926-os fatákolmány, nem túl bizalomgerjesztő, de egyszer élünk. Felültem, végigmentem (még jó, hogy nem szálltam ki félúton). Őszintén szólva jobban tartottam attól, hogy szétesik az egész, vagy én ki a kocsiból, mintsem, hogy megfelelőképp élvezni tudjam az egészet. Másodszorra már kicsit jobban sikerült az utóbbi.

Kanyargó: Drift powa. :DD Végtelenül egyszerű gondolat megvalósításaképp megszületett szerkezet túl sok újdonságot nem rejt magában a 2 perc alatt míg az ember rajta ül, de ettől függetlenül aranyos.

Körhinta: Betaláltuk a pacikat (igen pacikat!), előre-hátra hintáztunk, amíg el nem indult. Akkor rájöttem, hogy ez sem más, csupán a búcsús hánytatók egyike, csak kicsit más kivitelezésben.

Lézerdodgem: Ezen voltunk talán a legtöbbet, mert bent egész jó idő volt, mikor kint már jócskán hűvös. :P

Mesecsónak: Zsolttal erősen rajta voltunk, hogy beérjük Beát és Barbit az előttünk lévő csónakban, de cucu leállított minket. :D Az egészt úton ügyes voltam, felismertem minden mesét :D

Torony: Úristen…úristen…te jó ég… Ezek a szavak hagyták el a számat közvetlen előtte és utána, közben nem. Nem tudom, hogy találtam ki, hogy a tériszonyommal egy 37 méter magasra felvivő, majd onnan ledobó szerkezetre akarok én felülni. Első körben kevésbé féltem, míg el nem indult. Becsukott szememet felfelé Zsolt ordítással próbálta felnyitni ( “Kristóf nyisd ki a szemed ÁHÁHÁHÁ”), mikor megtettem, rögtön meg is bántam. Úgy gondoltam, hogy lefelé majd én jól ordítok…nem jött össze, a sz*r is belém fagyott, hát még a szó.  Borzasztó volt. Az első alkalom után tudtam, hogy még akarok majd menni rajta, de az idő előrehaladtával ez egyre inkább megváltozott. Ennek ellenére még egyszer felültem, had nevessen cucu is rajtam :D

Top spin: Vicces és élvezhető, leszámítva a vége felé, mikor lassan arccal előre közeledünk a föld felé. Az szörnyű :DD

Tükör útvesztő: Nem sikerült lefejelnem semmit. Többet nem tudok erről mondani.

Túlvilág kapuja: Pénzért ilyen idegesítő dolgot…Nem ajánlom senkinek.

Ha minden igaz, ezeken ültem. Amik kimaradtak? Tudatosan, nem akartam meghánytatni magam az össze-vissza pörgő izéken, bár vittem magammal hányószacsit. :D Mindent egybevetve jó móka volt, bár ez nem a magamfajta félősöknek való világ.. :D

Tegnap péntek volt. Tegnap volt egy kis összeröffenés. Tegnap itt volt a lakótársakon kívül még Fanna, Tiha és Attila. Dumálgattunk, közben elfogyott egy kevés kis innivaló és harapnivaló, STOP! Barátok közt! Magdi néni kitálalt, Vili bá lezúzta a régi spanját, Klaudia pedig nem akarja megvenni az ingatlant (csak, hogy mindenki képben legyen). A műsor végeztével folytattuk az előzőleg megkezdett rituálét és nem kevés érdekes dolog történt.

Tudni illik, mi az első emeleten lakunk. Egy tündéri nénike rendre lejár a HARMADIK emeletről szólni, hogy hangos a zene, sokszor még olyankor is, mikor se nem hangos, vagy éppen nem is megy. :D Ez a péntek sem lehetett más mint a többi nap, DÉLUTÁN HAT ÓRAKOR lejött szólni, hogy halkítsuk lejjebb, vagy szól a közös képviselőnek. Annak érdekében, hogy mindenki elképzelhesse, milyen hangosan szólt a zene:
- én aludtam mellette (általában a legkisebb mozgásra-zajra felébredek)
- a hangerőszabályzó 4/50-en állt, azaz a lehetséges ötven fokozat közül a negyediken
- kintről hallottam a téren beszélgető embereket (nyilván miután felébredtem) (hangos zene mellett szerintem ez is elképzelhetetlen)
Jocó ajtót nyitott majd egy “Igen” válasz után be is csukta azt. Az este későbbi felében Zsolt úgy gondolta, elege van már belőle, hogy péntek este úgy kell zenét hallgatnunk, mintha (idézem) “a szaros laptopomról szólna”. Felvándorolt két emelettel feljebb, én kissé lemaradva követtem – jelzem semmit sem lehetett hallani a zenéből, bár fura is lett volna. Szóba elegyedett a nénivel, akit megpróbált meggyőzni, hogy szerinte  előnyös megegyezés lenne mindenkinek, ha pénteken hallgathatnánk zenét 20-02 között, a hét többi napján pedig nem tennénk. A boszorka kacagott és legyintett, maad közölte, hogy ő azt ajánlja, hogy hétfőtől péntekig, délután háromtól fél ötig hallgathatunk zenét. Én ezen a ponton kicsit megkönnyeztem a nénit, nem tudom elképzelni az ő korában milyen bulik lehettek. :D De azért sajnáltam… Megállapodásra nem jutottunk, hétfőn találkozunk a lakógyűlésen. :)
Nem igazán értjük, hogy lehet, hogy csak a 3-on lakó nénit zavarja a cd hallgatásban/olvasásban a zenénk, a két mellettünk és felettünk lévő lakót nem. Lehet valamilyen érdekes görbe mentén pont az ő lakásába kúszik fel a zene. Einstein is beszélt ilyesmiről…görbül a tér bastarythmes. No mindegy. Elindultunk.
Útközben betértünk egy éjjelnappaliba, én egy csokiért, többiek egy-egy energiaitalért. Fel a buszra, de hol vannak a Tiháék? Lemaradtak, de hívtak – már jönnek utánunk. Okézsoké, Blahán felpattantunk 4-es villamosra, ahol a kedves sofőr 10 perc egy helyben állás után közölte, hogy ő most nem szállít utasokat. Mondhatni ez nem tetszett a népeknek, a közvetlen a sofőrfülke mellett álló rajok hangos ordibálásba is kezdtek, mi kisebb felháborodásunkat nem kinyilvánítva átsuhantunk a buszmegállóba. Végül elérkeztünk zp-be, ahova még Fancsit is beengedték 17 éves létére. Sajnos Ő és Zsolt eléggé unatkozott, mivel mi a legelső buszmegállótól kezdve beszélgettünk Jocóval a múltról, jelenről, jövőről, okokról és következményekről. Jó két és fél óra verbális kommunikáció után egészen megértettük egymás miértjeit úgy érzem. Rég nem beszéltünk így, kicsit már hiányzott. Talán ezek után újra normalizálódik majd a közöttünk lévő viszony.
3.00-kor úgy gondoltuk hazaindulunk, hát így is lett. Mindenki szépen nyugovóra tért és álomföldén folytatta éjszakáját…

Nem mellékesen megemlítem, hogy a nap korábbi szakaszában egy pszichológia teszten vettem rész – ahova picibaba elkísért-, ami az álláshoz kell. Négy részből állt, melyből egyet a helyszínen kijavított a pszihomókus úr. 56/60 pontom lett, úgy vélem tűrhető. A többiről a kiértékelést a következő hét második felében kapom meg. Zárom soraimat, megyek készülni, mivel az estét húsnál töltöm :)

Legyetek jók, ha tudtok...