Ez is új értelmet nyert a számomra. Eddig a temérdek kisebbség (csak nem cigányozok már ” élőbe’ ” a neten) miatt hangoztatta a legtöbb ember ezt a kifejezést, beleértve engem is. Ma, mikor hazafelé tartottam a busszal, mikor indultunk napsütéses időnk volt, még a napszemüvegem sem vehettem le, annyira tűzött a nap (meg ugye a rendőr is megbüntetett volna). Amint átléptük a Somogy-Zala határt, egyszer csak eltűnt a nap, hideg lett és sötét. Alig bírtam visszafolytani a nevetést :D
Btw az utam fantasztikus volt, mikor a buszmegállóba érkeztem indulás előtt 20 perccel, a busz már félig tele volt, és temérdek ember álldogált még felszállásra várakozva. Na mondom…ennek a fele sem tréfa, állni fogok? A volánnak sem kellett több, rögtön be is mondták, hogy a nagykanizsai buszon csak ülőhellyel rendelkező utasok utazhatnak. Egyrészt ez dícséretes dolog, hogy ilyen “kedvesek”, de nem szívesen lennék annak a helyében, aki siet haza és pont lemarad az ülőhelyekről. A busz tele volt nyugdíjasokkal, egy öreg néni mellett foglaltam helyet. Egy órácskát hunytam az út elején, maradékot hangos zenehallgatással töltöttem. Többek nem értékelték ezt úgy hiszem, többször is hátrafordultak, hogy mi lehet ez. Örüljenek, hogy in-ear fülesem van, nem valami buci, azzal egy egész buszt tudnék szórakoztatni, nem csak a körlöttem ülőket. :D
Itthon mondhatni a szokásos fogadott. Anyu éppen sajtospogikat szaggatott, tesóm a gép elől mászott el. Őrült mód, hiába hagyom mindig “egyben” itthon a gépet, valami mindig elromlik magától. Jelen esetben az egyik monitor és a hangfal. De sebaj, megoldom én a dolgokat! Mivel a fülhallgatóm kábele nem mondható éppen hosszúnak, nem is igazán tudtam használni a géphez, mindezidáig. Fogtam magam, szétkaptam a gépet és felraktam az asztalra. Igaz, majdnem közelebb van az a fejemhez mint a monitor, de ez van.
Az unalom már urrá lett rajtam, hiába a mami főztje, a vidéki levegő. Kicsi bambusz és a fiúk is pesten maradtak, szóval magam vagyok.
Hosszú lesz ez a két nap…