Boldog szülinapot kicsipupsz <3

Megvolt a nyelvvizsga, inkább nem mondok róla semmit, mert ha mégis megtenném, és nem annak megfelelő eredmény születne, kellemetlenül érintene.

Holnap valentin nap, engem annyira nem izgat, pont olyan lesz mint a többi, csak valaki aki meg akarta szedni magát, ezért kitalálta, hogy a szerelmesek ünnepe. Jövő hét szombat annál inkább hordoz magában értéket, hiszen akkor leszünk 1 éves pupsszal. <3

Perpillanat most unatkozok mint a kaki, a függetlenség napját nézem, sokadszor. :D

Ti mivel ütitek el az időt?!

<3

Szerda este vagyon. A “Headfirst Slide Into Cooperstown On A Bad Bet” című Fall Out Boy szám megy éppenséggel. Unalmamban rávettem magam, hogy megblogoljam mi történt velem ma, és mi fog holnap.

A nap elég nyögvenyelősen indult, lévén, hogy elég érdekesen aludtam. Nem rosszul, de nem is jól. Elaludtam, felébredtem, ez ment egész éjjel. Babsz is itt aludt, valahogy rajta is az látszódott, hogy ő sem éppen úgy szunyókált mint a bunda. Miután Zsolt 8-kor elhúzott suliba, gyorsan lenyúltam a párnáját, hátha ezzel magasabb szintre emelhetem a komfortot. Sok-sok színben pompázó hajú “kicsebaba” ekkor rámförmedt, hogy “ezt előbb nem lehetett volna?”, mire aranyosan kis mosollyal orcámon közöltem, hogy annak a Zsolt szerintem nem igazán örült volna. :DD Helyeselt, majd aludtunk tovább, kisebb nagyobb megszakításokkal egészen fél kettőig. Ekkor feltápászkodtunk, ő szépen elkészült, átugrottunk a pékhez reggeliért, aki már szinte kívülről tudta mit akarunk venni, hisz már kétszer is voltunk együtt vásárolni nála. :D A péklány megjegyezte, hogy nagyon jó ez a japán anime stílusú haj, amennyiben az akar lenni, mert egy az egyben úgy néz ki. Biccentettünk, majd tovahaladtunk. Babsz elment suliba, én haza. Értékelhető teljesítményem mindössze annyi volt ezután a napból, hogy gyakoroltam a holnapi angol érettségire, de azt se sokat, mert miután végigcsináltam köbö a felét, olyan szinten untam már, mert nem volt benne semmi kihívás, hogy abba is hagytam. Odaugrottam a nyelvhelyességi részhez, azt megcsináltam még, majd konstatáltam, ha ilyen szintű lesz az idei is, mint az előző években lévők, akkor baj nem lehet. Nagyon ajánlom, hogy olyan legyen.

Este nyolc óra tájban Zsolt valahogy előállt azzal, hogy de jó lenne inni forralt bort. Nekem sem kellett több, mondván úgyis megyek éjjelnappali felé – mert babás itt hagyta a gyógyszereit amiket oda kell adnom, majd elkísérem buszmegbe (ami mellett található a bolt). Kerestünk egy receptet, beszereztem minden hozzávalót, majd otthon összeollózva másik 3 receptből egy sajátot állítottunk össze. Iszonyat finom volt, talán egy kicsivel kevesebb cukorral  tényleg kifogástalan lett volna.

Elérkeztünk a jelenhez. Lassan elhúzok zuhanyozni, majd megpróbálom valahogy rávenni magam, hogy lefeküdjek, bár ez utóbbi szerintem halva született ötlet, úgysem tudnék elaludni 1-2 előtt. No sebaj, meglátjuk mire futja majd holnap. Szorítsatok.

Már nem is tudom, hogy kezdjek bele. Hetek óta nem írtam egy értelmes bejegyzést, valahogy nem vitt rá a lélek, meg igazi történések talán nem is voltak. Vagy ha voltak, már nem emlékszem, de azért megpróbálok feleleveníteni egy-kettőt. Haladjunk a jelentől visszafele.

Tegnap volt éccsapám születésnapja, amin már 08-án felköszöntöttem, mert teljesen meggyőztem magam arról, hogy neki akkor van. Hát hosszas felvezetés után közölte, hogy neki igazából 18-án van, nekem meg égett a pofám. :D Sebaj, inkább kétszer mint egyszer sem! :P
16-án, pénteken tiszteletemet tettem a VIK-ben, hogy megírjak négy angol dolgozatszerűséget, hogy 4 év-re leosztva, mindegyikben legyen egy jegyem. Három és fél óra írás után négy darab ötössel távozhattam és találkozhattam babással. Elkísértem hobbiboltba, majd hazatértünk.
Most csütörtökön érettségizek angolból, remélhetőleg 95 és 100% között lesz az eredmény, és így elvileg elég pontom lesz ahhoz, hogy újra nekifussak valaminek, amihez talán kedvet érzek, csak ki kellene deríteni mi is ez.
A hónap elején nyelvvizsgázni is voltam, ismét egy angol felsőfokú szóbeli. A hallgatás része nagyon jól sikerült szerintem, a beszéd nem olyan hűdejól, de látok rá esélyt, hogy összességében sikeres legyen.
Az együttes szekere sem állt meg, egy menedzser csapat úgymond “felkarolt” minket, koncerteket szerveznek majd nekünk, talán jobb feltételekkel mint eddig történt. Pár hete nekiálltunk új számokat is felvenni a repertoárra (feldolgozások), és új saját számokat is összerakni, vélemény szerint egyik jobban halad mint a másik. :P Bár kissé elfogult vagyok.

Most más egyáltalán nem jut eszembe. Már mennék el itthonról, de még nem lehet. Várok.

Így pedig nem lehet blogolni, ha nem rendszeresem teszem, az élmények elszürkülnek, a múlt ködébe vesznek, visszaidézni, hogy mi is történt velem hetekkel korábban, szinte lehetetlen, hisz az agyam nagyon hasonlít egy szitára…

Ezt is megéltük. Vidámparkba mentünk. Én. Tériszony, a pörgést nem bírom, frászt kapok az elavult szerkezetektől. Szóval jah. :D Jelenleg úgy tűnik, hogy a közeljövőben nem fogom tiszteletemet tenni ott újból. Büszke vagyok magamra, legyőztem a félelmeimet, de azért nem mindet. :P Nézzük abc sorrendben, miken voltam:

Barlangvasút: Egész félelmetes volt. Az eredeti tervek szerint a János vitéz történetét hallhatjuk/láthatjuk, de szerintem aki ebből rájön, hogy az miről is szól, az egy zseni. ^^,

Dodgem: Gondolom senkinek sem ismeretlen. Szerencsére kisebbséggel teli kört fogtunk ki, akik előszeretettel mentek jó szokásukhoz híven 1 emberre 5-en. Ettől függetlenül ez is jó volt.

Tréfás dzsungel: Kiskocsiba be, utakon végig. Semmi különös, leszámítva, hogy vuvva ettől félt a legjobban :DD

Elvarázsolt kastély és hordó: Iszonyat félelmetes! NEEEEEEEEEEEM. A kényelmes fotelek az elején egész jók voltak, ott el is időztünk egy keveset :DD A végén a hordó-t csak Zsolt és én vállaltuk be. Ő kemény volt, megpróbálta kitámasztani magát és átfordulni, majdnem sikerült is neki, én csak gyáván átrohantam. :D

Focirex: No comment. :D

Hip-hop: Az összes közül ez volt a legjobb :D Sajnos olyan sokat nevettem rajta, hogy a torkom iszonyat megfájdult :( Ennyi hátránya van csupán.

Hullámvasút: 1926-os fatákolmány, nem túl bizalomgerjesztő, de egyszer élünk. Felültem, végigmentem (még jó, hogy nem szálltam ki félúton). Őszintén szólva jobban tartottam attól, hogy szétesik az egész, vagy én ki a kocsiból, mintsem, hogy megfelelőképp élvezni tudjam az egészet. Másodszorra már kicsit jobban sikerült az utóbbi.

Kanyargó: Drift powa. :DD Végtelenül egyszerű gondolat megvalósításaképp megszületett szerkezet túl sok újdonságot nem rejt magában a 2 perc alatt míg az ember rajta ül, de ettől függetlenül aranyos.

Körhinta: Betaláltuk a pacikat (igen pacikat!), előre-hátra hintáztunk, amíg el nem indult. Akkor rájöttem, hogy ez sem más, csupán a búcsús hánytatók egyike, csak kicsit más kivitelezésben.

Lézerdodgem: Ezen voltunk talán a legtöbbet, mert bent egész jó idő volt, mikor kint már jócskán hűvös. :P

Mesecsónak: Zsolttal erősen rajta voltunk, hogy beérjük Beát és Barbit az előttünk lévő csónakban, de cucu leállított minket. :D Az egészt úton ügyes voltam, felismertem minden mesét :D

Torony: Úristen…úristen…te jó ég… Ezek a szavak hagyták el a számat közvetlen előtte és utána, közben nem. Nem tudom, hogy találtam ki, hogy a tériszonyommal egy 37 méter magasra felvivő, majd onnan ledobó szerkezetre akarok én felülni. Első körben kevésbé féltem, míg el nem indult. Becsukott szememet felfelé Zsolt ordítással próbálta felnyitni ( “Kristóf nyisd ki a szemed ÁHÁHÁHÁ”), mikor megtettem, rögtön meg is bántam. Úgy gondoltam, hogy lefelé majd én jól ordítok…nem jött össze, a sz*r is belém fagyott, hát még a szó.  Borzasztó volt. Az első alkalom után tudtam, hogy még akarok majd menni rajta, de az idő előrehaladtával ez egyre inkább megváltozott. Ennek ellenére még egyszer felültem, had nevessen cucu is rajtam :D

Top spin: Vicces és élvezhető, leszámítva a vége felé, mikor lassan arccal előre közeledünk a föld felé. Az szörnyű :DD

Tükör útvesztő: Nem sikerült lefejelnem semmit. Többet nem tudok erről mondani.

Túlvilág kapuja: Pénzért ilyen idegesítő dolgot…Nem ajánlom senkinek.

Ha minden igaz, ezeken ültem. Amik kimaradtak? Tudatosan, nem akartam meghánytatni magam az össze-vissza pörgő izéken, bár vittem magammal hányószacsit. :D Mindent egybevetve jó móka volt, bár ez nem a magamfajta félősöknek való világ.. :D