Ez is új értelmet nyert a számomra.  Eddig a temérdek kisebbség (csak nem cigányozok már ” élőbe’ ” a neten) miatt hangoztatta a legtöbb ember ezt a kifejezést, beleértve engem is. Ma, mikor hazafelé tartottam a busszal, mikor indultunk napsütéses időnk volt, még a napszemüvegem sem vehettem le, annyira tűzött a nap (meg ugye a rendőr is megbüntetett volna). Amint átléptük a Somogy-Zala határt, egyszer csak  eltűnt a nap, hideg lett és sötét. Alig bírtam visszafolytani a nevetést :D

Btw az utam fantasztikus volt, mikor a buszmegállóba érkeztem indulás előtt 20 perccel, a busz már félig tele volt, és temérdek ember álldogált még felszállásra várakozva. Na mondom…ennek a fele sem tréfa, állni fogok? A volánnak sem kellett több, rögtön be is mondták, hogy a nagykanizsai buszon csak ülőhellyel rendelkező utasok utazhatnak. Egyrészt ez dícséretes dolog, hogy ilyen “kedvesek”, de nem szívesen lennék annak a helyében, aki siet haza és pont lemarad az ülőhelyekről. A busz tele volt nyugdíjasokkal, egy öreg néni mellett foglaltam helyet. Egy órácskát hunytam az út elején, maradékot hangos zenehallgatással töltöttem. Többek nem értékelték ezt úgy hiszem, többször is hátrafordultak, hogy mi lehet ez. Örüljenek, hogy in-ear fülesem van, nem valami buci, azzal egy egész buszt tudnék szórakoztatni, nem csak a körlöttem ülőket. :D

Itthon mondhatni a szokásos fogadott. Anyu éppen sajtospogikat szaggatott, tesóm a gép elől mászott el. Őrült mód, hiába hagyom mindig “egyben” itthon a gépet, valami mindig elromlik magától. Jelen esetben az egyik monitor és a hangfal. De sebaj, megoldom én a dolgokat! Mivel a fülhallgatóm kábele nem mondható éppen hosszúnak, nem is igazán tudtam használni a géphez, mindezidáig. Fogtam magam, szétkaptam a gépet és felraktam az asztalra. Igaz, majdnem közelebb van az a fejemhez mint a monitor, de ez van.

Az unalom már urrá lett rajtam, hiába a mami főztje, a vidéki levegő. Kicsi bambusz és a fiúk is pesten maradtak, szóval magam vagyok.
Hosszú lesz ez a két nap…

A F*SZT NEM.

Ha LA-ben születek, ott lehetnék az Famous Stars and Straps shopban, ahol Mark Hoppus elajándékozza egyik gitárját, melyet az idei turnén használt. Na most, itt a pusztában erre semmi esélyem sincs. Valami idióta meg még rontani is akarja a helyzetünket, eggyel keletebbi időzónába kívánnak helyezni minket, amiben a románok és az ukránok vannak. Na ne már. Ennyi had maradjon meg nekünk. Legalább az időzóna legyen nyugatibb náluk, ha már a gazdasági helyzet nem.

A következő bejegyzéshez meg kell fejtened egy jelszót. Segítség: Mi leszel ha sokat játszol?

Ismét letetettem. Igaz csak angolból, hogy több pontom legyen, de akkor is. Az első része a vizsgának az olvasott szöveg értése volt, szerintem ezt hiba nélkül teljesítettem. Következett a nyelvhelyesség, ahol 1 hibát bizonyosan vétettem. Hallgatott szövegben szintén 1 egész hibám volt, amit felfedeztem. Levél. Hát a levél. Olyan szűk keret volt megszabva mindkét levélnél, 50-80, és 100-120 szó, hogy alig tudtam visszafogni magam, jó pár mondatomat ki kellett húznom a végén. :D Szóval összességében jól sikerült úgy érzem, de nem bízol el magam.

Szerda este vagyon. A “Headfirst Slide Into Cooperstown On A Bad Bet” című Fall Out Boy szám megy éppenséggel. Unalmamban rávettem magam, hogy megblogoljam mi történt velem ma, és mi fog holnap.

A nap elég nyögvenyelősen indult, lévén, hogy elég érdekesen aludtam. Nem rosszul, de nem is jól. Elaludtam, felébredtem, ez ment egész éjjel. Babsz is itt aludt, valahogy rajta is az látszódott, hogy ő sem éppen úgy szunyókált mint a bunda. Miután Zsolt 8-kor elhúzott suliba, gyorsan lenyúltam a párnáját, hátha ezzel magasabb szintre emelhetem a komfortot. Sok-sok színben pompázó hajú “kicsebaba” ekkor rámförmedt, hogy “ezt előbb nem lehetett volna?”, mire aranyosan kis mosollyal orcámon közöltem, hogy annak a Zsolt szerintem nem igazán örült volna. :DD Helyeselt, majd aludtunk tovább, kisebb nagyobb megszakításokkal egészen fél kettőig. Ekkor feltápászkodtunk, ő szépen elkészült, átugrottunk a pékhez reggeliért, aki már szinte kívülről tudta mit akarunk venni, hisz már kétszer is voltunk együtt vásárolni nála. :D A péklány megjegyezte, hogy nagyon jó ez a japán anime stílusú haj, amennyiben az akar lenni, mert egy az egyben úgy néz ki. Biccentettünk, majd tovahaladtunk. Babsz elment suliba, én haza. Értékelhető teljesítményem mindössze annyi volt ezután a napból, hogy gyakoroltam a holnapi angol érettségire, de azt se sokat, mert miután végigcsináltam köbö a felét, olyan szinten untam már, mert nem volt benne semmi kihívás, hogy abba is hagytam. Odaugrottam a nyelvhelyességi részhez, azt megcsináltam még, majd konstatáltam, ha ilyen szintű lesz az idei is, mint az előző években lévők, akkor baj nem lehet. Nagyon ajánlom, hogy olyan legyen.

Este nyolc óra tájban Zsolt valahogy előállt azzal, hogy de jó lenne inni forralt bort. Nekem sem kellett több, mondván úgyis megyek éjjelnappali felé – mert babás itt hagyta a gyógyszereit amiket oda kell adnom, majd elkísérem buszmegbe (ami mellett található a bolt). Kerestünk egy receptet, beszereztem minden hozzávalót, majd otthon összeollózva másik 3 receptből egy sajátot állítottunk össze. Iszonyat finom volt, talán egy kicsivel kevesebb cukorral  tényleg kifogástalan lett volna.

Elérkeztünk a jelenhez. Lassan elhúzok zuhanyozni, majd megpróbálom valahogy rávenni magam, hogy lefeküdjek, bár ez utóbbi szerintem halva született ötlet, úgysem tudnék elaludni 1-2 előtt. No sebaj, meglátjuk mire futja majd holnap. Szorítsatok.

Már nem is tudom, hogy kezdjek bele. Hetek óta nem írtam egy értelmes bejegyzést, valahogy nem vitt rá a lélek, meg igazi történések talán nem is voltak. Vagy ha voltak, már nem emlékszem, de azért megpróbálok feleleveníteni egy-kettőt. Haladjunk a jelentől visszafele.

Tegnap volt éccsapám születésnapja, amin már 08-án felköszöntöttem, mert teljesen meggyőztem magam arról, hogy neki akkor van. Hát hosszas felvezetés után közölte, hogy neki igazából 18-án van, nekem meg égett a pofám. :D Sebaj, inkább kétszer mint egyszer sem! :P
16-án, pénteken tiszteletemet tettem a VIK-ben, hogy megírjak négy angol dolgozatszerűséget, hogy 4 év-re leosztva, mindegyikben legyen egy jegyem. Három és fél óra írás után négy darab ötössel távozhattam és találkozhattam babással. Elkísértem hobbiboltba, majd hazatértünk.
Most csütörtökön érettségizek angolból, remélhetőleg 95 és 100% között lesz az eredmény, és így elvileg elég pontom lesz ahhoz, hogy újra nekifussak valaminek, amihez talán kedvet érzek, csak ki kellene deríteni mi is ez.
A hónap elején nyelvvizsgázni is voltam, ismét egy angol felsőfokú szóbeli. A hallgatás része nagyon jól sikerült szerintem, a beszéd nem olyan hűdejól, de látok rá esélyt, hogy összességében sikeres legyen.
Az együttes szekere sem állt meg, egy menedzser csapat úgymond “felkarolt” minket, koncerteket szerveznek majd nekünk, talán jobb feltételekkel mint eddig történt. Pár hete nekiálltunk új számokat is felvenni a repertoárra (feldolgozások), és új saját számokat is összerakni, vélemény szerint egyik jobban halad mint a másik. :P Bár kissé elfogult vagyok.

Most más egyáltalán nem jut eszembe. Már mennék el itthonról, de még nem lehet. Várok.

Így pedig nem lehet blogolni, ha nem rendszeresem teszem, az élmények elszürkülnek, a múlt ködébe vesznek, visszaidézni, hogy mi is történt velem hetekkel korábban, szinte lehetetlen, hisz az agyam nagyon hasonlít egy szitára…

Hamarosan jelentkezem valamiféle bejegyzéssel is, mert már olyan nagyon rég nem tettem hasonlót ^^,